Kedves Szülők és Diákok!

Demeter-Szabó Ágota, Ágica néni vagyok, mentálhigiénés segítő szakember.
Prevenciós szemlélettel fő célom, hogy támogassam tanulóink mentális egészségét és mindennapi iskolai életét.
Hiszem, hogy a gyermekek lelki jólléte éppolyan fontos, mint az, hogy milyen eredményeket érnek el az iskolában. Szeretném segíteni őket abban, hogy jobban megismerjék önmagukat, felismerjék és megfogalmazzák érzéseiket, erősödjön az önbizalmuk, és megtalálják a saját útjukat a nehezebb élethelyzetekben is.
Kiemelten fontosnak tartom a kortársaikkal és tanáraikkal való kapcsolódás támogatását, a konfliktusok békés rendezését, valamint azt, hogy a gyermekek megtapasztalhassák: érzéseik, kérdéseik és nehézségeik fontosak, és ezekkel nem kell egyedül maradniuk.
Hiszem, hogy minden gyermek egyformán értékes, és mindannyiukban ott rejlik valami különleges. Célom, hogy a nevelőtestülettel és a szülőkkel együttműködve olyan támogató közeget teremtsünk, amelyben a gyermekekben rejlő értékek egyre bátrabban megmutathatják magukat.
Kiemelkedő tapasztalattal rendelkezem olyan családok támogatásában, ahol a gyermekek sajátos nevelési igényűek vagy különleges bánásmódot igényelnek. A velük és családjaikkal való közös munka különösen közel áll a szívemhez.
Keressenek bátran és bizalommal!
Elérhetőségemet az osztályfőnökökön keresztül kérhetik el.

A honlap ezen felületén rendszeresen jelentkezem majd szülőknek és pedagógusoknak szóló hírlevelekkel, írásokkal és aktuális témákkal, amelyek a gyermekek lelki egészségének támogatásához nyújthatnak segítséget.
Tervezett témáink többek között:
Óvodásból iskolás – mit tehet a szülő, hogy megkönnyítse az iskolakezdést?
Válás a családban – hogyan segítsük gyermekünket?
Hogyan erősíthetem gyermekem önbizalmát?
Mit kezdjünk a szorongással?
Hogyan segítsük gyermekünket a kudarcok és csalódások feldolgozásában?
Barátságok, kortárskapcsolatok és konfliktusok – hogyan támogassuk gyermekünket?
Digitális világ és képernyőhasználat – hol vannak a határok?
Kamaszkor – változások, határok és kapcsolódás
Hogyan beszélgessünk gyermekünkkel a nehéz érzésekről?
Hogyan segítsem gyermekemet a pályaválasztásban?
Felvételi: együtt izgulunk? Hogyan támogassuk gyermekünket jól?

Óvodásból iskolás – mit tehet a szülő, hogy megkönnyítse az iskolakezdést?

Az iskolakezdés minden gyermek életében nagy mérföldkő. Egyik napról a másikra új környezet, új szabályok, új társak és rengeteg új élmény várja őket. Ami nekünk, felnőtteknek természetesnek tűnik – például sorba állni, figyelni a tanító nénire, elővenni a megfelelő füzetet vagy megvárni, amíg ránk kerül a sor –, egy kis elsős számára még mind-mind tanulnivaló.
Iskolánkban idén közel 50 kis elsős kezdte meg tanulmányait két osztályban. Nap mint nap látjuk őket, és jó érzés figyelni, ahogy lassan „ovisokból” iskolásokká válnak. A tanító nénik és a tanító bácsi türelmesen terelgetik őket: tanulják a sorakozást, a szabályokat, az egymásra figyelést, a közös munkát és azt is, hogyan igazodjanak el az iskola mindennapjaiban.
Mindez időt és türelmet igényel. Az iskolába szokás egy folyamat, amelyben a gyermeknek biztonságra, szeretetre, biztatásra és sok gyakorlásra van szüksége.

Mit tehet a szülő, otthon?

Nagyon fontos, hogy legyen kiszámítható a napirend!
Az iskolakezdéssel sok minden megváltozik, ezért nagy segítséget jelent, ha otthon kialakítunk egy jól követhető napirendet. A megfelelő mennyiségű alvás, a rendszeres étkezés, a reggeli készülődés és az esti lefekvés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek kiegyensúlyozottabban élje meg a hétköznapokat.
Nem szükséges mindennek percre pontosan történnie. Már az is biztonságot ad, ha a gyermek tudja, mi következik: felkelünk, felöltözünk, reggelizünk, elindulunk – délután pedig hazamegyünk.

Bízzuk rá az apró feladatokat!

Az iskolában egyre több mindent kell önállóan elvégezniük. Ezt otthon is gyakorolhatjuk, méghozzá játékosan.
Például:
-pakolja be a saját táskáját;
-tegye a helyére a holmijait;
-próbáljon egyedül felöltözni és levetkőzni;
-készítse elő a másnapi ruháját;
-próbálja meg egyedül megoldani a kisebb problémákat;
és ami nagyon fontos: tanuljon meg segítséget kérni, ha valamiben elakad.
Nem baj, ha valami még nem megy tökéletesen. A cél nem a hibátlanság, hanem az, hogy a gyermek megtapasztalja: „Meg tudom próbálni egyedül is.”

Beszélgessünk vele!

Az első hetekben különösen fontos, hogy legyen időnk meghallgatni gyermekünket. Ne csak azt kérdezzük: „Mi volt az iskolában?”, hanem próbáljunk konkrétabb, könnyedebb kérdéseket feltenni: Mi volt ma a legjobb? Mi tetszett a legjobban? Volt valami, ami nehéz volt? Kivel játszottál? Min nevettetek ma?
Ha a gyermek éppen nem akar mesélni, azt is fogadjuk el. Néha az is elég, ha egyszerűen csak ott vagyunk mellette. Egy kis esti összebújás a gyermekkel teret adhat erre.
Gyarmathy Éva pszichológus az iskolakezdéssel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermekeknek elsősorban lehetőséget kell adnunk a saját tapasztalataik megszerzésére. Nem az a cél, hogy mindent előre megtanítsunk nekik, hanem hogy merjenek próbálkozni, kérdezni, hibázni és újra nekifutni.

A játék továbbra is fontos

Attól, hogy gyermekünk iskolás lett, még nem kell egyik napról a másikra „nagynak” lennie. A játék, a mozgás, a mese és a szabadban töltött idő továbbra is nagyon fontos.
Az iskolásat is lehet játszani: a gyermek lehet a tanító, a szülő pedig a diák. Így játékos formában gyakorolhatják a sorba állást, a jelentkezést, a segítségkérést vagy akár azt is, hogyan figyelünk egymásra.
A játék közben ráadásul sok olyan helyzetet is feldolgozhat, amelyet napközben átélt.

Legyünk türelmesek!

Az iskolakezdés egy kisgyermek számára komoly kihívás. Egész nap figyelnie kell, alkalmazkodnia kell, szabályokat kell követnie, kapcsolatokat kell kialakítania, és közben rengeteg új dolgot tanul. Előfordulhat, hogy délutánra elfárad, nyűgösebb lesz, érzékenyebben reagál, vagy otthon „engedi ki” mindazt a feszültséget, amit napközben összegyűjtött. Ilyenkor különösen sokat jelent a türelem és a megértés. A gyermeknek nem feltétlenül újabb elvárásokra van szüksége, hanem pihenésre, játékra, ölelésre és arra az érzésre, hogy otthon biztonságban van.

Együtt könnyebb

Az iskolakezdés akkor lehet igazán sikeres, ha a szülők és a pedagógusok együttműködnek. Fontos, hogy merjünk kérdezni, jelezni, ha valami aggaszt bennünket, és hallgassuk meg a pedagógusok tapasztalatait is.
Iskolánkban a tanító nénik és a tanító bácsi mellett fejlesztő pedagógusaink, iskolapszichológusunk és mentálhigiénés szakemberünk is figyelemmel kíséri a kis elsősök beilleszkedését, és szükség esetén segítik őket az új helyzetekhez való alkalmazkodásban.
Minden gyermek más. Van, aki néhány nap alatt bátran beleveti magát az iskolai életbe, másnak pedig több időre van szüksége. Ez teljesen rendben van.
Ne hasonlítsuk őket egymáshoz, és ne siessük el a folyamatot! Minden kisgyermek a saját tempójában válik iskolássá.
Talán éppen ez a legszebb ebben az időszakban: nap mint nap láthatjuk, ahogy a kezdetben még bizonytalan kis elsősök egyre önállóbbak lesznek. Egyre ügyesebben állnak sorba, bátrabban jelentkeznek, megtanulják, hol a helyük, hogyan figyeljenek egymásra, és lassan megtapasztalják:
„Ez már az én iskolám. Itt én is otthon vagyok.”
Az iskolakezdés nem egyetlen nap története. Egy közös út, amelyen a gyermek mellett ott van a család, a pedagógus és az őt segítő szakemberek is. Ha türelemmel, bizalommal és szeretettel kísérjük őket, az első lépésekből hamarosan magabiztos iskolai mindennapok születnek.